Boldog Hálaadást emberek! Tudom, mi magyarok nem ünnepeljük, minek is, mivel nekünk nem adtak az indiánok semmit, igaz? De szerintem elég szép hagyomány. Mármint, hogy legalább évente egyszer hálát mondjunk azoknak és azokról, amiért hálásak vagyunk. Sokan nem tudják mi ez az ünnep, nem is hibáztatom őket, nem vagyunk amerikaiak, de azért én szeretnék hálát mondani.
Ugye maga az ünnep azért indult el, mert egy régi telepes partra szállt Amerikában 1621-ben, de az első tél alkalmával a hideg és az éhezés miatt sokan meghaltak. Így hát az ott lakó indiánok fogták magukat és segítettek nekik, megmutatták, mit hogy kell azon a kontinensen. És ezért az amerikaiak, miután lett egy jó őszi betakarításuk, megünnepelték ezt és az indiánokat is meghívták. Hálát adtak a bő termésért. Magát az ünnepet Abraham Lincoln tette Nemzeti Ünneppé 1863-ban. A filmekben ezt a hagyományt mindig bőséges vacsorákkal láthatjuk és persze pulykával, ami azonban a filmekből kimarad általában, hogy az emberek köszönetet mondanak mindazért, amijük van. S most jöjjön a személyes rész.
Hálás vagyok, amiért ilyen szuper családom van, amiért a szüleim ennyire támogatnak, és megpróbálnak minden tőlük telhetőt megtenni, hogy nekünk olyan életünk lehessen a nővéremmel, amilyen nekik nem volt. Köszönöm, hogy ilyen jó genetikát örököltem (szép vagyok, okos...egy kicsit egoista), és hogy a jókedv mindig velünk van. Hálás vagyok még, hogy többnyire a tanáraim elég királyak ahhoz, hogy értékelni tudják a locsogásomat, és a szűnni nem akaró kérdéseimet. Köszönöm, hogy egy ilyen jó iskolába járhatok, ami felkészített arra, hogy már 16 évesen rendelkezzek egy középfokú nyelvvizsgával és egy angol érettségivel. Köszönöm. Köszönöm még annak a személynek, aki intézett nekem egy nagyon jó állást, amiben nem kell megszakadnom, de mégis sokat kapok érte. Köszönöm. Hálás vagyok még, hogy ennyien szeretnek, és hogy elviselnek engem és elnézik azt, hogy én nem mondom nekik, hogy én szeretem őket, csak tudják (vagy legalább remélik), hogy így van. Köszönöm, hogy a sors ilyen nagyszerű személyiséggel áldott meg, mivel minden egyes pillanatban nevetni tudok, bármi történik tiszta szívből tud jönni mindig a mosolyom. Hálás vagyok még a rendezőknek, íroknak, producereknek, hogy ilyen nagyszerű könyveket, filmeket, sorozatokat vehetek alapul az életemnek, és ha nézzek egy szappanoperát, már nem érzem magam egy nagy kupac kakinak. Köszönöm, sors, végzet, szabad akarat, akárki is vagy, hálás vagyok neked!
Te szoktál hálát mondani valamiért is? Nem mondjuk hálaadás alkalmából, de bármikor máskor? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése