Nem tudom, ti hogy vagytok vele amikor izgultok, de én általában eszek. Mármint én mindig eszek, de ha izgulok még jobban rám tör az éhség, mert görcsben van a hasam, és azt remélem, hogy a kajától majd elmúlik. De nem. Ma sem volt ez másképp, amikor péntekre, 15 órára beraktak angol szóbeli érettségire.
Kettőre én már ott voltam. A legjobb az egészben, persze, hogy se pénz, se kaja nem volt nálam, így az édes nasi nem tudott megnyugtatni, mivel nem tudtam szerezni sehonnan, így hát csak ücsörögtem, beszélgettem az egyik sráccal, és közben végig arra gondoltam, hogy ha ezen túl vagyok, hazajövök és degeszre eszem magam abból, amit találok. De a legnagyobb csavar az egészben, hogy miután végeztem a szóbelivel, kisétáltam az ajtón és nem a kajára gondoltam, hanem arra kőre a szívemben, ami már egy hónapja ott trónolt és végre leesett. Mármint értitek, nagy kő esett le a szívemről. Ennek pedig az oka:
- szept. 23. 11-es osztályozó írásbeli
- szept. 24. 11-es osztályozó szóbeli
- szept. 30. 12-es osztályozó írásbeli
- okt. 01. 12-es osztályozó szóbeli és 13-os osztályozó írásbeli
- okt. 02. 13-osztályozó szóbeli
- okt. 12. B2-es TELC nyelvvizsga írásbeli és szóbeli
- okt. 17. angol írásbeli érettségi
- nov. 22. angol szóbeli érettségi.
Ezeknek a végére mind pipát tudok tenni, mert nem csak hogy sikerültek, hanem nagyon jól sikerültek. Az osztályozók jelesek lettek, a TELC-en átmentem, az érettségi eredmény meg már igazán nem érdekel, mert végre megnyugodhattam. Már nem kell azon görcsölnöm, hogy most mi a következő, amire fel kell, hogy készüljek...De várj csak..de. Holnap suli, dolgozatok, tanárok, fizika..jajj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése