Kedves Közönségem!
Ma este egy elég nagy tanulságban lehetett részem, tapasztalhattam meg.
Igen, elkezdődött a suli, mindenkinek szar, senkit nem érdekel a másik szenvedése, csak a sajátja, ezért nem is erről szeretnék beszélni.
Ugye nagy könyvmoly és filmfüggő vagyok, de egy műfajt teljesen kizárok az életemből, a romantikusokat. Félévente egyszer, ha van kedvem megnézni egy ilyen stílusú filmet, hogy több órán keresztül bőghessek felette, és ennyi. Könyvben semmiképp, mert akkor napokig tartana a sírásrohamom.
Igen, nem vagyok érzelmes lány, nincs nagy szerelmi életem, és pont ezért, ha szerelmes filmet nézek, sírnom kell. This is the fault in my heart. Egyrészt mert elszorítja a szívemet az a tény, hogy nekem nincs ilyen szívszorítóan gyönyörű szerelmi életem. Másrészt, hogy nincs ilyen és ezekhez a tökéletesre festett karakterekhez képest egy normálisabb udvarlóm. Egy filmben is csak magamra tudok gondolni.:D
Na és akkor most térek rá a lényegre. Ma este megnéztem a The Fault In Ours Stars című filmet, vagyis magyarul a Csillagainkban a hibát és szinte minden máshogy alakult, mint hittem.
Nyomj a bővebbenre, hogy megnézhesd a további tartalmat!
Tudtam, hogy nagyon tragikus lesz, tudtam, hogy nem fogom száraz szemekkel végigülni, de arra nem számítottam, hogy a két órás filmből, az utolsó egy órát végig bőgöm. Nem viccelek! Nem túlzok! Onnantól kezdve, hogy *SPOILER I GUESS* Hazel befullad a film közepén, csak sírtam.*SPOILER VÉGE*. Mindegy, azért szerettem volna látni, hogy mi is az, amiről mindenki beszél.
Nagyon király film lett, Imádom a castingot (a főszereplő csaj/hölgy/lány/nő, ugye a Divergent-ben is szerepel, ott is nagyot alakít), a hatásosságát, a zenei aláfestéseket, azt, hogy át tudták adni. Gondolom - minden adaptációból kiindulva - a könyv sokkal-sokkal, de sokkal ütősebb. És itt kérek elnézést minden TFIOS rajongótól, más könyvmolyoktól és a menthetetlen szerelmes lelkűektől, de biztos, hogy nem fogom elolvasni a könyvet. Van folytatása? Megvárom filmben. Több derül ki a könyvben? Számomra rejtély marad. Nem érdekel, de nem vagyok hajlandó (mivel alig van időm olvasni) egy hétig sírógörcsöt kapni öt perc olvasástól. Most is, 2 órája befejeztem a filmet, itt ülök és lüktet a szemem, az arcom fel van dagadva, az orromon nem kapok levegőt.

Így is, már levontam a saját életemre való következtetéseket, hogy például nem ér annyit az exem, mint ahogy én vagy akár ahogy Ő hiszi, és van ennél sokkal de sokkal nehezebb, de mégis szebb szerelmi történetek. Ott van benne a filmben az idézet: "It would be a privilege to have my heart broken by you." Jó lenne, ha egy ilyen szerelem törné össze a szívemet, egy olyan srác akiért megéri törött szívvel élni.
Ne értsetek félre ezzel az egész 'én nem olvasom el ezt a könyvet, mert csak.' dologgal, mert imádtam a történetet és meg lehet győzni. Az írót is egy istennek tartom, hogy ilyen egyedülállót tudott alkotni. Sőőőt, meg is jelenik a filmben, tudtátok? Ő a reptéri kislány apukája. Mindegy.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése